Pizzamaffia

Pizzamaffia
Khalid Boudou All in című könyve reményeket ébresztett bennem. Egy sikeres, szimpatikus modern művész? Hát, gondoltam, nem ragadok le ennél az egy könyvnél, nézzük, milyen az író Magyarországon elsőként megjelent műve, a Pizzamaffia.
A könyv egy 16 éves arab bevándorló fiúról szól, aki az apja pizzériájában segédkezik. Itt dolgozik Faris bácsi, a nagybátyja is, aki egy vita miatt felmond és új pizzériát nyit a város egy másik részén.
Egyik első észrevételem a könyvről az volt, hogy a szereplők tulajdonságaikban szinte teljesen ugyanazok, mint az All inben. Aki ott Melle, az itt Brahim, és aki ott Walter, itt Faris bácsi. Ez már így az elején egy kicsit aggasztott, elvégre egy írónak - úgy gondolom - képesnek kellene lennie arra, hogy különböző karaktereket találjon ki.
A másik korai észrevételem, hogy ez a könyv egy egyszerű forgatókönyv. Már most rá van szabva a
filmes effektekre, ami így olvasva szerintem túlságosan tördeltnek hatott. Ezt úgy értem, hogy se a cselekmény, se a helyszínek, sem pedig a karakterek nincsenek részletesen leírva, csak ugrálunk eseményről eseményre. (De úgy tűnik, bevált, mert a Pizzamaffia című filmet 2011-ben ki is adták. Viszont szegényke IMDb-n csak 4.8/10-et kapott.)
A könyv egy prológussal kezdődik, ahol belevágunk az egyetlen kifejtett akciójelenetbe. Már itt feltűnik, hogy Brahim valami különös oknál fogva néha arab felkiáltásokat tesz, mint például arwiena!, wallah!. Kérdés: Minek? Azóta se jöttem rá, mit jelentenek ezek, de oldalanként legalább négyet-ötöt lehet találni belőlük. Valamivel ki kellett toldani az üres lapokat, wallah?
A prológus után visszajutunk a jelenbe, ahol még minden rendben van, és megismerhetjük a szereplőket, akikről egy olyan egy-két mondatos leírást kapunk is, és a helyet, amiről szintén nem többet.
A cselekmény kiszámítható. Faris bácsi elmegy, megindul a háború, Brahim becsavarodik tőle, elhanyagolja a barátnőjét, nem jár be a suliba, csak a pizzaháborúnak él. És így nagyjából ennyi is a történet. De a vége a kedvencem; a végkifejletet, a megoldást, a megnyugvást a szívünknek egy egy oldalas MSN beszélgetésben találjuk meg, csak úgy mellékesen, epilógusként. Hát akkor mégis mi volt a lényeg? Mi volt a tanulság?
Számomra rengeteg minden hiányzott a műből. Eleje még csak-csak, de vége nem igazán volt, nem mintha kedvem lett volna akár egy oldallal többet is olvasni belőle.
Azért, hogy valami pozitívat is mondjak, Brahim lejtmenetét még úgy is jól érzékeltem, hogy alig volt leírás. A fiú számomra egész szimpatikus volt, és az a bizonyos egy darab leírt akciójelenet is tűrhető. Még az is lehet, hogy csak nekem voltak túl magasak az elvárásaim az All in után. Mindenesetre összesítésben egy olyan 6.1/10-et adok rá.
Simon Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése