Szerelmünk lapjai

 

 Szerelmünk lapjai

Újból írok, mert sikerült megint kifognom egy szar & olvashatatlan könyvet. A legfájóbb az egészben, hogy a szerintem nagyon aranyos, jó, megható és elgondolkodtató romantikus film után olvastam, és bár ne írták volna ilyen módon le. Ez a film a Szerelmünk lapjai.

 Hát hol is kezdjem. A könyvet Nicholas Sparks írta, és Nagy Ágnes Karolina fordította. Bár ne tették volna... A film szerkezete nagyjából úgy néz ki, hogy teljesen érthetően megmutatja először, ahogy idős korukban a szerelmesek élnek, majd a bácsi elmesélése alapján szép sorban rájöhetünk mindenre. Először is elmeséli, hogy ismerkedtek meg, hogy szerettek egymásba, hogy veszítették el egymást, hogy találtak újra egymásra, és hogy kerültek ide, minden tök tiszta. A film végén újabb 5-10 percet szánnak az idősebb korukra, majd a romantikus "happy endet" a haláluk idézi elő, azaz annyi a vége, hogy egymás karjaiban távoznak el. Aranyos romantikus történet, nem? (Ajánlom a filmet annak, aki nem látta volna...) De beszéljünk a könyvről. Ugyanott kezdi a dolgokat, mint a film, csak kevesebb magyarázattal. A filmben az idősek otthonában lévő ápolók azzal nyugtatják a beteg síró asszonyt, hogy "itt jön az úr, aki minden nap felolvas önnek." - magyarán kiderül, hogy a bácsi minden nap olvas a néninek. Ez a könyvben úgy van leírva, hogy a bácsi csak úgy bemegy a szobába, leül a nénihez, azt' olvas. A film a történetet úgy kezdi, hogy mindketten fiatalok, 15 és 17 évesek. Megismerkednek és egymásba szeretnek, ennek a története a filmben olyan 30 perc lehet (rég láttam), de a film 1/3-át biztosan kiteszi. A könyv a történetet 29 és 31 éves korukban kezdi, amikor a nőnek - azaz Allie-nek - már egy másik férfi a vőlegénye. Allie és Noah romantikus megismerkedésének és (majdnem) idilli szerelmi történetének leírása kettő bekezdésben kifúl. Nagyjából 15 sor, amit ennek szentel, és ez úgy néz ki, hogy "ettek, ittak, táncoltak, horgásztak és elvesztették a szüzességüket." - körülbelül. (Az "elvesztették a szüzességüket" szó szerinti idézés, tényleg ezt írja a könyv. Egy romantikus történetben talán egy picikét jobb megfogalmazást is kereshettek volna, na se'gáz.) Már itt kiakadtam, hogy mégis miért van ez így, de olvastam tovább, mit sem sejtve a többi dologról. A folyamatos szóismétlések egyszerűen olvashatatlanná teszik a könyvet; pl. egy átlagos hosszúságú mondatban volt, hogy HÁROMSZOR szerepelt az "Allie" név. De ez csak a kisebbik gond, ez fordítási hiba, Nicholas biztos nem tehet róla. A történet nagyon gyorsan pergett, egy helyszínt sem ír le rendesen, és amit leír, azt olyan nyáladzással és felszínes, agyoncicomázott túlzással írja, hogy a mondat felénél elhányod magad. A történet megy tovább, azzal nincsen gond, majd jön egy szexjelenet. Ember. Na várjatok, ehhez fel kell készülnöm! Tehát úgy kezdődik az egész, hogy nagyon kívánják egymást, de még vagy 3 oldalon keresztül húzza az olvasók agyát, hogy így megkeményedik a mellbimbója és úgy felforrósodik az ágyéka ezek láttán... (Pornóregényt olvasok, vagy mi a franc?) Megtörténik, aminek meg kell történnie, és mindezt 2 és fél oldalban írja le. A történet szempontjából ez egyáltalán nem érdekes, és a 2 bekezdésben leírt történetindító megismerkedésnél azért talán fikarcnyit lényegtelenebb szerintem. Majd az elhúzott, eltúlzott, amőbáira részletezett szexjelenetet azzal folytatja, hogy még egyszer szeretkeztek, ettek, majd még egyszer egymásba bújtak, aludtak, majd újból eggyé váltak, és még egészen addig, amíg teljesen el nem fáradtak. (körülbelül...) Ehhez most hozzátenném, hogy a lány azelőtt 14 évvel volt egyetlenegyszer férfival, szóval nem igazán lehetett edzésben. Na pillanat, ki kell keresnem ezt a részt, mert haláli. "Amikor eggyé forrtak, Allie felkiáltott..." < Felkiáltott?! Felnyögött, felsóhajtott, felsikított, bármi. De felkiáltott? Jó, hogy nem felordított. xD "Noah mozgása végigbizsergette Allie testét, eljuttatta a csúcspontra." < Ez igen lényeges a történet szempontjából, nem igaz? És hogy írhat le ilyet egy romantikus történetben, hogy "eljuttatta a csúcspontra"? Allie elérte gyönyöreinek legfelsőbb szintjeit, vagy mittudomén. Eljuttatta a csúcspontra. Okés. "De abban a pillanatban, ahogy ez véget ért, újra vágy kerítette őket hatalmába, és egyik szeretkezés követte a másikat. Mire az eső elállt és a nap lement, Allie teste kimerült, de a kettejük között lévő csodálatos érzés nem szűnt meg. Egymás karjában töltötték a napot, szeretkeztek, majd együtt nézték a fahasábok körül táncoló lángokat. Noah néha idézett valamelyik kedvenc verséből, Allie mellette feküdt, csukott szemmel hallgatta, és szinte érezte a szavakat. Utána újból egymáséi lettek." Ez lett abból, hogy az elején azt írta a legelső aktusukról, hogy "elvesztették a szüzességüket." Pedig az azért kicsit fontosabb volt... Na mindegy. Szóval húz itt mindent össze-vissza, aztán a csaj elmegy (nem úgy, kis perverz), és itt vége a bácsi elmesélésének. A történet végét a levelekből tudjuk meg, amiket a bácsi nosztalgiázásból olvasgat el. Allie Noah-t választja, minden tök happy. A végén a könyvnek - amikor a filmben az a rész jön, hogy este a bácsi átmegy a feleségéhez, átöleli, megcsókolja és együtt átkerülnek a túlvilágra - azt írják: (Noah átszökött a Alliehez, együtt fekszenek a sötét szobában) "Hiszen ebben a pillanatban a világ csupa csoda: érzem, ahogy ujjai ingem gombjait keresik, és lassan, nagyon lassan elkezdik egyenként kigombolni őket." - VÉGE. Most mi van? Szóval az idősek otthonában, betegen, 70-80-90 valamennyi évesen... elkezdik egymást vetkőztetni?

Egy igen értelmes és megható befejezése egy jó könyvnek. Csak el ne kelljen olvasnom még egyszer... Pontozás: 4.6/10

Simon Ágnes